Gárdonyi Géza: A vad ló

Sétálni ment nagyapó a gyerekekkel. Amint a kovácsműhely elé érkeznek, látják, hogy egy lovat akarnának ott megpatkolni. De a ló szörnyű vad: megfogják a lábát, elrúg magától mindenkit.
- Hej, - azt mondja a kovács, - már látom, hogy fel kell emeltetni ezt a lovat, úgy, hogy egy lába se érje a földet. De hogyan?
- No, - azt mondja nagyapó, - szépen jártunk volna mink huszárkoromban, ha ennyi baj volt volna a lópatkolással.
Azzal odamegy a vad lóhoz, egyet simít a fején, megveregeti a hátát.
Mi történt?
A vad ló egyszerre olyanná vált, mint a bárány; mind a négy lábát megpatkolhatták baj nélkül.
Másnap beállít a kovácsmester nagyapóhoz és azt mondja neki:
- Tekintetes uram, nem egyébért jöttem én, hanem azért, hogy tanítana meg arra a mesterségre, hogyan kell megszelídíteni a vad lovat. Mert tetszik tudni: én kovács vagyok és sok a bajom az olyan lovakkal, amelyek nem állják a patkolást.
- Szívesen megtanítom, - felelte mosolyogva nagyapó, - hát nem tettem én egyebet, csak egy mogyorónyi kis gömbölyű kavicsot nyomtam a lónak a fülébe. A ló el nem tudja találni: mi lelte a fülét s míg ezen gondolkozik, elfelejti, hogy patkolják.

Aranyos kis történet!!!!